Ma már nincs türelmem írni a ma esti élményeimről. Készítettem fotókat is, szeretném is elmenteni.

Inkább másról szeretnék most írni.

Nézelődök túl sokat is a Facebookon, és megdöbbent, hogy az emberek nem azt mondják: jól áll Neked ez a ruha, de szép helyen jártál, vagy, jó, hogy ezt is elérted, vagy valami hasonlót, hanem csak ennyi: Gyönyörű vagy, de szép vagy. 

Mintha a szépség lenne az egyedüli cél, a legfontosabb dolog a világon.

Persze, most lehet mondani, hogy a csúfság beszél belőlem, az irigység, mert mások szépek, én meg nem.

Bevallom sokáig magam is elhittem, hogy azért vagyok egyedül, mert nem vagyok szép.

De ez nem így van. Az sem igaz, hogy csúnya vagyok. Hiszem, hogy van bennem épp elég szerethető dolog. Még a külsőmön is.

De leginkább az nem igaz, hogy a szépség mozgatja a világot, és csak azoknak van helye benne, akik szépek.

Bizony ez túl kevés üres dolog. Amit igazán szépnek látunk, ami valóban hosszú távon is állja a mércét, az bizony nem a felszín, hanem a kisugárzás. 

Egyébként meg, már nem érdekel ki lát szépnek és ki nem. Már csak ilyen maradok. Akinek nem tetszik, ne nézzen rám. Már nem akarok megfelelni csupán magamnak. 

Ja és az új pulcsi nagyon kellemes viselet. Úgy láttam, nem szokványos. Sokan megnézték.