Rossz kedvem volt. Talán anya miatt. Kifejtette, hogy mennyivel nyugodtabb nekem egyedül, és milyen jó is ez így. No meg, hogy a pasik utálják az erőszakos, rámenős nőket. Szóval, ha netán lenne olyan illúzióm, hogy valaki rám nézett, rám mosolygott azt felejtsem el. 

Nem tudom milyen az új naptár, de már reggel felköszöntött egy kedves ismerős. Nem, nincs névnapom, nem tudom honnan szedte, de jól esett, hogy gondolt rám.  

Aztán benn dolgoztam épp, mikor egy gyönyörű sárga rózsa takarta el a képernyő aktuális részét. Ági is névnapot köszöntött. Mondtam boldog vagyok, ez a virág pedig gyönyörű, de névnapom nincs. Ő meg mondta megérdemlem. Aztán a barátnőmtől jött sms. Vele is beszéltem.

Szerintem akik szeretnek érzik azt a mély fájdalmat, amit nem mindig sikerül eltitkolni, és nagyon szeretnének boldognak látni, tudni.

Hát... Én is szeretném. nagyon lassú folyamat ez, nem tudom hogy alakul, most inkább úgy érzem törni fogok, ha beleszokok. Pedig nincs más választásom.

A világ pedig szép: ragyog a nap, és ez a rózsa olyan gyönyörű:):):) Ó a csoki is finom volt