Nem is olyan régen volt egy csoportom. Szilvi is odajárt. Első órákon nem hittem, hogy jó lesz, aztán 99 pontos (100 ból) dolgozatot írt. 

Judit nem is írt. Dühösen kérdeztem is, mit gondol? Aztán megszerettem, ő is engem. Okos, intelligens lány. Most mindketten mérlegképes könyvelőnek tanulnak. Még 1 vizsgájuk van, és a szóbeli.

Bea csak itt csatlakozott hozzájuk. Neki csak szervezést tanítottam.

Szilvinek született nem régen kisbabája, őt mentünk megismerni a másik 2 lánnyal. A többiek nem értek rá.

Nehezen indultam, rémesen fújt a szél, félelmetesen lökdösve a kocsit.

Nem rég egyik nagyjaink közül egy interjú során kifejtette, hogy Magyarország útjai jók, jobbak is, mint a szomszédainké. Hát, nem tudom merre jár, de Heves felé egy-egy kátyúba fát lehetne ültetni, és nem szivesen mennék arra sötétedés után.

Szóval ha egyedül lettem volna, lehet visszafordulok.

Nagyon vártak minket. Engem különösen. Örülök, hogy cipőcskét kötöttem a kislánynak, és a fiúknak is vittem kindertojást. A gyerekek rajzoltak nekünk.

Szilvi pedig sütött: sajtos-sonkás csigát, oroszkrém tortát, somlóit. Igen, egyiket sem lett volna szabad ennem. Remélem nem lesz tőle semmi bajom. Igen, felfüggesztettem minden diétát.

Felmelegedett a lelkem is a beszélgetésben. Jól esett látni, érezni, hogy mennyire szeretik egymást. Egyszerű, nagyszerű emberek

Szívből örülök, hogy elmentem. Örülök, hogy hívtak, vártak