Olvastam egy blogot, és erről eszembe jutott a saját történetem az informatikával.

Debrecenben végeztem matematikusként (kibernetikusként) 1982--ben. Akkoriban még minden egészen más volt. Ha 2 ember volt benn a légkondicionált gépteremben, akkor már elkezdett küszködni, valakinek ki kellett jönni.

Emlékszem mekkora élmény volt az első lelyukasztott lyukkártya köteg. Hogy csodáltam, ahogy a csatornaszerű valamibe rakva folytak be a kártyák a gépterembe, megkezdve misztikus útjukat, mígnem a végén tablókat kaptunk. Emlékszem a rengeteg papírra, milyen izgalommal vártuk a munkánk eredményét.

Emlékszem az első személyi számítógépre is: ACB80 volt, Bűvöltük heteken át a barátnőmmel. Nekem egy bohócom volt, ami egy "labdát" dobált egyik kezéből a másikba. Zitának sünije, ami megérkezett a képernyőre, hátára esett egy "labda" és kiment vele.

Emlékszem a gyakorlatomra Szentendrén. Micsoda nagyszerű társaság volt ott.

Aztán az első munkahelyemre. Egy R11-es számítóközpont volt. Ott Fortranban programoztam a Basic mellett.

Megjavítottam több oktatóprogramot.

Megfejtettem több program titkát, megtaláltam a hibáját. Nem tudom aztán használta-e valaha valaki valamire is.

Programoztam Cobolban is.

Aztán itt valahogy megszakadt a fonál. Zsófival lettem terhes, mikor már itt Egerben szervezőként dolgoztam. Nagyon nehéz idők voltak. Nem igen akarták, hogy dolgozzak is. Jól is jött, hogy veszélyeztetett terhes lettem, hogy nem jártam be, hogy egy más irányba fordultam, közgazdász lettem. Azaz inkább egyszerűen csak könyvelő.

Ma már csak számítógépes könyvelést tanítok, no meg felhasználóként kezelem a gépet. Bánt, hogy nem is ismerem eléggé. Azzal vígasztalom magam, hogy lehet, akik épp tanácsot adnak, vagy megcsinálják, beállítják a gépem, azok más dolgokat nem ismernek, ami nekem természetes.

Mégis hiszem, hogy, amit most hallok, hogy az informatika megszűnik mint tantárgy, az csak egy gyorsan múló ostobaság.

Igen, sok helyen nem arra használták fel ezeket az órákat, amire kellett volna. Játéknak tekintették, vagy épp ellógták. De általában nem így volt. A leghétköznapibb embernek is szüksége van a Word, az Excel, a Power Point használatára, és ki tudja még mi mindenre.

Egyáltalán kell tudnia keresni, látni, új ismereteket befogadni.

Nem hiszem, hogy minden órán kemény elméletekkel kéne tömni a gyerekek fejét. Néha hagyni kellene felfedezni. Irányítva, eszközöket kezébe adva hagyni, hogy maga találjon rá dolgokra.

Meg kéne engedni neki, hogy öröme legyen az önálló munkában.