Pont egy hete hívott a lányom, telefonált neki az orvosa, hogy a citológiai eredménye rossz, napokon belül meg kell műteni.

Hát csak ez kellett, az én amúgy is örökké beteg lányomnak. Talán gondolatban még a temetését is elrendezte.

Aztán szerencsére a bátyja, aki gyógyszerész, elküldte egy másik orvoshoz. No meg győzködtük, hogy amíg nem látta az eredményt, amíg nem tudja mit is jelent ez az egész, addig talán nem kéne pánikolni.

Meg hát a rák is egy olyan fránya betegség, hogy meg kell próbálni felvenni vele a harcot, akár sikerülhet is.

Tegnap volt a nőgyógyásznál. Kiderült, van egy olyan fertőzése, lehet épp a kórházban kapta, mert nem régen sajnos ott járt, ami mellett nem is lett volna szabad megcsinálni ezt a mintavételt. Persze komolyan kell venni, hiszen az eredmény valóban rossz, csak lehet, hogy fals. No és, ha javulni is fog, akkor is több egymást követő jó eredmény után lehet csak elhinni, hogy vaklárma volt az egész.

Belegondoltam a doki lelkivilágába magam. Csak azt látta, hogy a nyaraláshoz még hiányzik az a 40 ezer Ft, amit a lányomtól akart megkapni egy műtétért, amit lehet nem is kell megcsinálni.

Az talán meg sem fordult a fejében, hogy ezzel lehet elveszíti azt a lehetőséget ez a fiatal nő, hogy valaha is anya legyen.

No és az is "tetszett", amit mondott: Az ő idejét kell csak megfizetni. Hiszen állami kórházban, munkaidőben tette volna meg.

Milyen ember lehet? Vajon van gyereke, lánya? A feleségével is így bánik?

Örülök, hogy a lányom talált mást, hogy a fiam mellé állt, hogy meggyőzték, hogy pontos diagnózis kell, hogy lehet nincs is baj.