Tegnap egy pasi feltehetőleg a beosztottjaival jött ebédelni. Nagy mellénnyel dícsérgette magát: milyen nagyszerű pasi vagyok, meghívom őket, még sütit is veszek nekik.
Hát lehet tényleg nagyszerűnek tartottam volna, ha nem szól egy szót sem.
A Facebookon egy pasi úgy kívánt boldog nőnapot, hogy válasszunk magunknak virágot. Hát az úgy nem az igazi. Egyetlen aprócska százszorszépnek is lehet nagyon örülni, ha valaki azt úgy adja oda, és szinte sérteni is lehet bármilyen csodacsokorral.
Igen, nekem az érzések, a jelzések ezerszer fontosabbak. Tudok örülni egy jó szónak is. Szerencsére kapok is.
Most azért minden más. Szebben süt a nap is. Illetve a lelkemben szinte mindig ragyog. Pedig fáradt vagyok. Dolgozom rendesen. Ez már nekem is sok.
De eszembe jut egy mondat: "bárcsak bár ott lehetnék" Húú azt hittem soha sem felejtem el, mert ha a szavakat nem is pontosan jegyeztem meg, de annak az őszinte kibökött mondatnak az érzése bearanyozza a napomat.
