Hát elfáradtam. Lehet nem kellene így rohanni. Félek elmegy mellettem az élet. Pedig élvezem a tanítást. Egy hölgy óra végén azt mondta, hogy még nem volt ilyen órájuk, amin ennyi mindent tanult volna. Félve tette fel a butána tűnő kérdéseit, és láttam, ahogy felragyog az arca, amikor választ kapott.

Végig éreztem, hogy dolgoznak velem, hogy haladunk.

Csak mikor vége lett, akkor tört ki a fáradtság. No és még haza kellett jönni.

Sokszor megdöbbenek, hogy mennyire embertelenek tudnak lenni a közlekedők. Persze reflektorrak gyorsabban lehet haladni, és nincs is semmi baj, ha senki sem jön szembe, vagy nem megy előttünk.

Még jó, hogy kellemes idő volt. A szitáló eső ellenére is lehetett haladni rendesen. Már lassan hazaértem, mikor kezdett leereszkedni a köd. Remélem valóban az volt, és nem az én fáradtságom.

Ma már csak egy magántanítvány van.

No és ma jön az új telefonom. Nagy izgalom:) Várom nagyon. Zsófiék rendeltek hozzá olyan tokot is, amire vágytam. Hát meglátjuk:):):)