Írtam. Sokat. Most, hogy így elszállt, mondhatom, hogy gyönyörűt.

Aztán valahogy nem sikerült megosztani, elszállt az egész.

Lehet a sors azt akarta, hogy erről ne is meséljek, tegyem el végre, soha se jöjjön elő.

A házasságom végét meséltem el.

Már lezártam, már messze van. Már tudom, hogy voltak nagyon szép napjaim. Sokat köszönhetek a volt férjemnek. Leginkább a 2 gyerekemet.

De már azt is tudom, hogy vissza nem fordítható. Nekem már más az utam.

Ma még egy nagyon kemény nap lesz, aztán lassan elcsöndesednek a dolgok. Végre talán elkezdődhet a karácsonyi készülődés.

Ha a lakásban nem is lesz időm takarítani rendesen, azért remélem a lelkemben sikerül kitakarítani. Hogy legyen helye az ünnep békességének