Szerencsére a mi szakmánkban 2 napos kötelező továbbképzés van évente. Az elődöm kiharcolta, hogy ezt Pesten tehettem. Most pedig még ott is alhattam. A múlt évben is nagyon jó volt. No nem a továbbképzés, hanem azok a külön programok, amit kitaláltam magamnak. Igen, nagyon boldog gyönyörű napok voltak.
Az idén a volt kolléganőmmel mentem. Igazán remek társaság. Jókat beszélgettünk. Busszal mentem, így végig kötöttem az úton, és nem kellett izgulnom a parkolás miatt sem. Azért is tehettem, mert a Stadion megállónál az Aréna szállóban volt a program, ott is aludtunk.
Az első nap várakozáson felül telt. Az előadó igazán felkészült, remek előadást tartott. Sok újat, érdekeset hallottunk. Csak úgy elröpültek az órák.
Külön élveztem az ebédet is. Sok mindent megkóstoltam, és nagyon tetszett. Nem vagyok nagy evő, de elcsábított a gusztusos tálalás.
Aztán jött a lányom. Nekem mindig élmény vele lenni. Úsztunk, szaunáztunk kicsit, aztán elmentünk vacsorázni. Persze nézelődtünk beszélgettünk. Láttam az albérletét is.
Tegnap már kevésbé tetszett. Lehet az előadónak is nehezebb dolga volt, hiszen az adózás téma nem igazán szívmelengető.
Fáradtan, de kipihenve, jókedvűen értem haza. Jól esett, hogy volt kinek mesélni, hogy vártak haza.
Arra gondoltam, milyen jó is, hogy van ez a kötelező továbbképzés. Egy kis lazítás, pihenés is az évben. Tanárként sokkal ritkábban vettem részt hasonlóban, pedig lehet minden közgazdász tanárt el kéne küldeni ilyen jellegű továbbképzésre. Persze beleértve a finom kajákat, a kényelmes szállást, az uszodát, szaunát. Hát igen, a lányom társasága az már az én külön grátiszom.
