A düh, a sértetség kavarog bennem. Le kéne írnom, amit gondolok, talán megkönnyebbülnék. De ez az egész olyan kicsinyes és gonosz...
Nem akarom megengedni magamnak azt a luxust, hogy ezen rágódjak. Tudtam, hogy így lesz, csak nem akartam hinni.
Nem, azt hiszem ezt nem érdemeltem meg.
Lehet van magyarázat, de engem már nem érdekel. Illetve hiába van, mert nem lehet visszapörgetni az időt, nem lehet megváltoztatni a dolgokat.
Jó, hogy dolgom van, hogy nem érek rá.
Ma is javítottam jópár dolgozatot. Olyan nagyon szépek lettek. Holnapra is van egy kupac.
Gábor hívott moziba. A kis pulcsinak is haladnia kell. Azt hiszem az élet megy tovább.
