Tegnap megint csak egy üzenet érkezett helyetted.
Azt ígérted benne, ma felhívsz és mindent elmondasz.
Igen, alig 1 éve szintén majd 1 napig vártam egy telefonhívást. Akkor is éreztem mit fog mondani. Azt hittem belehalok. Hinni sem mertem, pedig nagyon is igaz volt.
Most sincsenek illúzióim. Igen, már régen le kellett volna zárni ezt a kapcsolatot. Felborult az egyensúly. Úgy érzem, csak én adok, nekem fontos. De nincs semmi, amivel szerelmet lehetne venni. Szerelem nélkül meg két ember nem élhet együtt.
Azt hiszem direkt választok ilyen lehetetlen, reménytelen helyzeteket.
Félek az újabb csalódástól. No és erősen leértékelem magam.
Nem tudom mikor fogsz hívni, ma más dolgom van. Tanítok, aztán vendégek lesznek.
Jó is ez így.
Várom a telefont, várom a bizonyosságot. Bár szerintem gerincesebb lenne, ha elém állnál, és a szemembe mondanád el. Úgy érzem járna ennyi.
Igen, Tőle is járt volna.
