Sajnos vége ennek is. Zsófi hazament.
Jellemző volt most is, akkor is, mikor jött, hogy a vasutállomás környéke is tele van kocsival. Hozzák a szülők, ismerősök a "gyerekeket" Nagy csomagok, aggódó, szomorkás arcok az ittmaradottakon, és a fiatalság minden lendülete, jókedve az elmenőkön.
Kicsit elviszenk ilyenkor belőlünk is. Talán nem is olyan kicsit.
Tegnap még nyűglődtem, mert dolgozni szerettem volna, de nem fértem ide a géphez. Hiába ezt csak akkor bitorlom, mikor nincs itthon. Persze van laptopom is, sovány mentség arra, hogy miért is nem dolgoztam.
Most aztán üres a ház, mégis nehéz nekilátni.
Készen lett a pulcsija. Boldogan vitte, lehet nem is lett olyan szép, mint amilyennek ő látta. Jól esett az öröme. Az biztos, hogy nagyon jól állt neki.
Ma még sétáltunk egy nagyot a városban. Élveztük a tavaszt. De jó is volt. Kár, hogy vége.
