Nagyon szeretem a zenét. Gyakorlatilag mindenfélét. Mégis vannak kedvenceim. Tegnap egész véletlenül a Muzsika hangja musical dalai kerültek elő. Nagyon szeretem. Ezerszer láttam a filmet is. Zsófi, ha beteg volt, vagy csak rossz hangulatu, vagy csak úgy odatelepedett mellém, és néztük. Sokszor elaludtunk rajta.
Aztán láttam többször Pesten, a nyáron is szabadtéren. Igen, nagyon sok szép emlékem kötődik hozzá. A zene visszahozza felidézi az emlékeket. Azokat az órákat, mikor a lányom még kicsi volt, és odabújt hozzám. Lehetett szeretgetni. Sokszor Peti is megirigyelte, és jött ő is, de neki nem volt türelme hozzá. Érdekes, mert lehet ő sem volt olyan szerethető épp úgy, mint a lánya.
Bár minket is összekötött a zene. Sokszor engedte, hogy betelepedjek a szobájába zenét hallgatni. Ő számítógépezett, én kötöttem, sokszor csak csöndben voltunk, és hallgattuk a zenét
Arra is nagyon szívesen emlékszem, mikor jöttek a barátai, és énekeltünk. Volt, aki gitározott. de jó is volt.
