Egyedül élek, hátkönnyű bármit is kitalálnom másnak.
Hogy én hogyan is ünnepelnék: Képes lennék szív alakú szendvicset csinálni reggelire. Emlékszem milyen jól esett, mikor Salzburgban húsvét előtt a panzióban a sima főtt tojást is befestették. Apró gesztus volt, de jól esett.
Aztán randit beszélnék meg délutánra. Sétálnánk egy nagyot. Itt sajnos nincs, csak az Eger patak, ami nem túl érdekes. De voltam már úgy a Duna parton, hogy bár bámultam a vizet (talán azt is), de a gondolataim egészen máshol jártak. Ha visszaemlékszem, akkor is csupán a helyszin miatt jut eszembe a Duna. Valahogy más fontosabb volt.
Itthon pedig igyekeznék romantikussá tenni az estét. Lehet nincs hozzá elég érzékem. Imádom a gyertyafényt, de bizony mindig elfelejtem meggyújtani. Szeretek bizonyos illatokat: pl a narancsot, citromot. Persze, hogy van ilyen illóolajom is, de nagyon ritkán használom.
Hogy én mit szeretnék kapni: igen, imádom a csokit. Különösen a konyakmeggy a gyengém. Hát elbűvölne, egyetlen szem is. Hiszen azt jelentené nekem, hogy figyel rám, tudja, hogy szeretem. Nem örülnék ha dobozost kapnék. Lehet a kicsinyességem, fukarságom, vagy nem is tudom miért, de bőszítenek az óriási csomagolások, amik csupán ígérik a sok csokit. No és általában a legvacakabbakat csomagolják a legtetszetősebben és adják el méregdrágán.
Igen, virágnak is örülnék. Szeretem szinte mindet. Még a szekfűt is lehet gyönyörűvé tenni. A Valentin naphoz azt hiszem csak egyetlen szál illik. Csomagolás, díszítés nélkül. Igen, a vörös rózsa a legstílusosabb. Általában a cserepes növényeket is legalább annyira szeretem. Nem rég fedeztem fel a broméliát. Hosszú ideig szép, és jól bírja a sötét helyet is, meg engem: van, hogy elfeledkezem az öntözésről. Igaz aztán még beszélgetek is vele. Azt mondják fél évig szépek. Nekem az előző is majd 1 évig bírta.
Sajnálom, hogy nincs kivel ünnepelnem. Lehet magam is ünnepelni fogok. Sétálni egyedül is lehet. Gyertyát gyújtani is, és a lángot nézve lehet emlékezni szerelmes órákra, szép percekre.
