Moziban voltam. Nehezen indult a dolog. Délután a barátnőm miatt csak elindultam a Dobó térre. Nagyon szép volt. Örülök, hogy ott voltam. Igen, nagyon jó volt, hogy nem kellett egyedül mennem, de azt hiszem vasárnap akkor is megyek, ha nem jön velem senki sem. Nagyon átfáztunk. Nem is bírtuk egészen végig a műsort.

A plázába mentünk. Jól esett bóklászni. Persze csak nagy levegőket vettünk. Volt sok szép dolog, de nem volt túl nehéz ellenállni.

Aztán a barátnőm elköszönt. Úgy tűnt előadás se lesz. Kicsit aggódtam, de vártam türelemmel.

Kicsit oldódtam, mikor megérkezett egy jó ismerős. Úgy is beszélni akartam vele, kérte nézzem meg a weblapját, és szóban egyszerűbb volt elmondani mit is gondolok.

Aztán jött Gábor is, jó nagy adag kukoricával feltankolva. Már az illata is csábító, hozzá tartozik a mozihoz.

A film sajnos feliratos volt. Mindig nehéz helyzetbe kerülök, ha olyan szépek a felvételek, emberek tájak, hogy elfeledkezem magamról és nem olvasok elég gyorsan. illetve sehogyan sem. Nem, szerencsére semmi baj az olvasási készségemmel, csak szeretem elengedni magam. Ez a film csodálatos volt. Nagyon szépek voltak a szereplők, teszettek a felvételek, de lehet nem is volt olyan jó, csak nagyon megérintett a történet.

Nekem ezt látnom kellett. Nekem szükségem volt pont most erre a filmre.

Most értem haza. Nem vagyok fáradt. Még kavarognak bennem a képsorok, és emlékezem. Emlékezem egy péntek délutánra, egy hétfő reggelre... Már nincsenek kétségeim. Már tudom, hogy nem álmodtam, vagy inkább ébren álmodtam gyönyörűt, és az emlékeimet soha senki sem veheti el tőlem