Évek óta rendszeresen járok masszázsra. Nagyon szeretem ezt az időt, Ági a masszőr nem csak a hátamat, de a lelkemet is masszírozza. Szeretem a beszélgetéseinket.

Van egy mandala kártyája. Legutóbb, mikor felolvasta nekem a kátyán szereplő tanácsot, azt gondoltam: persze, mindegyiken ugyanaz van. A kártya akkor azt mondta, hogy egy nagyon színes egyéniség vagyok, és mindenkinek örömöt viszek, és azt is, hogy vár rám valaki, ismerkedjek csak nyugodtan Vele, mert áldás van a kapcsolatunkon.

Persze, hogy elmeséltem a barátnőimnek, és megdöbbentem, mert azt mondták ehhez nem kell kártya, ezt ők is megmondhatták volna nekem.

El is felejtettem a kártyát, a jóslatot. Csak arra lettem figyelmes, hogy Ági olvas, és minden eszembe jutott 

Hallottam, mit üzent a kártya az elöttem lévő hölgynek. Érdekes, mert egészen mást. De jó, hogy nem azt húztam. Soha sem tudok igazán türelmesen várni. Persze, ha tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy szükséges, akkor igen, akkor még lehet is. De ha kétséges az értelme, a kimenetele türelmetlen leszek. Bizony nem lennék képes semmiféle angyalban sem bízni.

Én is húztam: A kártya azt tanácsolta zárjak le mindent, ami a múltamhoz köt, és tegyem meg nyugodtan, amit szeretnék, és higyjek benne, mert az égiek támogatják a cselekedetem.

Érdekes, mert valóban mostanában zártam, zárom le a múltamat. Félrerakom megőrzöm belőle, ami szép volt, előszedem a már megfakult, elhalványult képeket, amit éppen kell megőriznem, és kidobom, ami a szemétre való. Ó már egyáltalán nem érzek fájdalmat. Előbújt az igazi énem, aki előre néz, a szépet keresi, és mindenben megtalálja a jót.

De most még semmit sem szeretnék megtenni. Még nem tudom miről is beszélt a kártya. Igaz, mikor ismerkedésre biztatott, akkor sem akartam ismerkedni. Lehet, hogy akkor is jól választottam?

Szeretnék hinni benne. Egyrészt azért, mert minden pozitív dologban szívesen hiszek, és ez jó, nagyon is jó. Másrészt a lelkem mélyén babonás vagyok. Vagy egyszerűen csak szeretek játszani?!