Mostanában nagyon sokat lennék egyedül. Attila ugyan átjön néha néhány órára, de azért ez messze nem olyan, mint régen volt.
Reggel sem hívhatom, amikor szoktam, mert nem tudom mikor megy a gondozónő.
Később sem, mert akkor is zavarhatom.
Igaza van, ha nem vállalom fel, hogy aktívan átvállaljak a gondozásból, amit szerencsére el sem fogadna, akkor ne zavarjam. Még a végén azt hinnék én is vagyok, és hát akkor kötelességem lenne ápolni.
Képtelen vagyok beállni pelenkázni, fürdetni. De nem is értek hozzá.
Baby néni pedig egyre jobban van. Már van étvágya, fel tud ülni. Szerintem állni is, csak nem akar. Tart tőle, hogyha el tudná látni magát, akkor a fia legalább éjszakára otthagyná.
Szóval a helyzet reménytelen.
Mindig is irtóztam ettől, hogy valaki halálára kelljen várni ahhoz, hogy az élet mehessen tovább.
Szóval mondanám sokat vagyok egyedül. Igaz bent megfeszített munka van még mindig. Már tűrhetőbb, csak mi vagyunk fáradtabbak. Kiírtuk a szabadságunkat, de persze nem vehetjük ki. Egy karácsonyi koncert sem fér bele. Rám így is csúnyán néznek, mert a múlt héten korábban mentem el, megnéztem a Jégvarázs 2-t.
Másik nap egy régi kolléganőmmel-barátnőmmel mentünk ki a Dobó térre. Életemben először karácsonyi puncsot ittam. Eddig mindig kocsival voltam, vagy egyedül be sem mentem. Áginak karácsonykor van a születésnapja is, és teljesen egyedül él. Hát felköszöntöttem.
Hát nem sokat vagyok itthon. Akkor is vár a munka. Most Zsófi is kötött ajándékokat kap, egy másik kolléganő-barátnőnek is elkészült a kesztyűje, még a sál hiányzik.
Ma kocsonyát főzök. Közben mosok.
De reggel már hívott Attila. Szegénykémnek hiányzom.
Alig tettük le, még ki sem jöttem a fürdőből, hívott Zsófi. Mindig megrettenek, ha hív, mert bármikor megszülethet a kisunokám. Kislány lesz. Nagyon várom.
Szeretnék, ha mennék. Persze elég sokat beszélgettünk.
Aztán épp elkészültem, gondoltam leülök a gép elé, míg készül a kaja, és mos a gép. Csengett a telefon. Anya húga hívott.
Szerintem beszélgettünk vagy fél órát..
Szóval ennyit a magányos napról. Bárcsak mindig így lenne.
Ma Attiláékhoz megyek ebédelni. Mire hazajövök kihűl a kocsonya annyira, hogy lehet szétadagolni. Hátha jó lesz ;)
