Le kéne írnom, hisz sokszor a jó dolgok, mikor leírom köddé válnak. Hátha ez is elmúlna.
Fáj a mellem. Új érzés. Lehet, hogy csak megnyomódott, vagy ki tudja.
Nem megyek orvoshoz.
A mammográfiai vizsgálat katasztrofális fájdalommal jár. Az ultrahang elfogadható, de minek. Semmiféle műtétre nem adom a fejem.
Igen, már megint itt tartok. Nem szeretek élni.
Gyűlölöm a magányos estéket. Mikor semmihez sincs türelmem. Pihenni sem tudok.
Félek a karácsonytól is. Tudom Zsófiék várnak, de eszem ágában sincs rájuk telepedni. Végre élhetik a maguk életét, hát tegyék.
Petiéknek nincs szükségük rám. Szerintem a fiam majd akkor fog értékelni, ha már nem leszek.
Igen, tudom Timi is ragaszkodik hozzám. Szeretné bepótolni azokat az éveket, mikor alig beszélgettünk.
Nem is tudom mit szeretnék, mi oldaná a magányom.
Talán, ha végre meggyógyulnék. Kimásznék ebből a komisz náthából. Ó nem is panaszkodhatok. Még 1 hete sincs, lázam sem volt.
Oké, kipanaszkodtam magam, ideje talpra állni
