Nem is olyan rég azt írtam volna: az én városom. Most viszont egyszerűen csak Eger.
A Dobó térrel kezdődött. Az emberek által szeretett szoborcsoportot áthelyezték. A tér kietlen lett és szürke. A fákat megcsonkították, eltüntették. Kiemelkedett a cseppet sem odaillő áruház. Régen is volt ott valami épület, mert úgy adja meg a tér dinamikáját, de ez ocsmány. Valami külső borítással kellett volna ellátni, vagy egyszerűen másikat építeni helyette.
Sokan szeretnék lebontatni, de akkor még rosszabb lenne, mert egy amorf térforma alakulna ki, ami aztán végképp jellegtelenné tenné a teret.
A szoborcsoport helyére szökőkút került, ami leginkább ingyen pancsoló. Tudom maradi vagyok, de úgy érzem ez igazán nem illik egy barokk város főterére.
Mondjuk az egész tér így is olyan lett, mint bármelyik másik. Ugyanaz a szürke kő, növény csak elvétve.
Régen olyan szívesen üldögéltek az emberek a téren. Mindig történt valami. Most az a néhány pad is kényelmetlen, ráadásul a kő visszaveri a szikrázó napot, így többnyire igen kellemetlen.
A szoborcsoportnak is megalázó helyet találtak. Mászóka lett. Pont méretesen lett elhelyezve, hogy aki eddig nem tudott rámászni, most annak se okozzon gondot.
No ott is csak kő van, eltűntek a növények.
Ahogy a centrum mögötti parkolóból is kitiltották az autókat, most csak csupasz kopár kőtenger van. Szegény Gárdonyit is csak a sarkára ültették a hajdani budi helyére. Ültettek mellé ugyan egy kis fácskát, de olyan szakszerűtlenül, hogy hamarosan elpusztult, ahogyan az várható volt. Sokáig kóróként meredezett az írónk feje felett.
De tettek helyette Eger feliratot. Ó igen, kedves dolog karácsonykor, mikor estefelé már csak a kivilágított dolgokat lehet élvezni. Most viszont lenne bőven látnivaló, kicsit fölösleges ez a tucat dolog.
Hogy honnan jutott ma mindez eszembe?
Egyrészt halad a "kertépítés" előttünk. Iszonyú mennyiségű térkövet építenek be. Növényeknek alig marad hely. A fák, amik még megmaradtak kitakart gyökerekkel meredeznek. Szerintem sok tönkre fog menni közülük. Persze már kivágtak egy csomót. Hogy fog ez perzselni nyáron. Mondjuk ide is terveztek egy ingyenpancsolót. Az "remek" lesz a két komoly épület: a bazilika, és a Líceum között.
No és ma adták át az Erzsébet teret. A gyerekeimnek, unokáimnak az volt az egyik kedves játszóterük.
Hát onnan is eltüntették a padokat, a növényeket, és oda is jutott bőven a térkőből.
No és hétfőn belefogtak a város egyik legszebb utcájának rekonstrukciójához. Mindkét oldalon gyönyörű fák vannak. Nem merték rögtön kinyírni őket, de már többnek kitakarták a gyökerét, hátha megadja magát.
Politikától függetlenül az ilyen embereket, akik ennyire gyűlölik a természetet, és ilyen maradandó károkat okoznak egy történelmi városban súlyosan büntetni kellene. Igen, azt mondtam akasztani kellene, de lehet valami olyan szenvedést kéne rájuk mérni, amivel érezhetnék bűnük súlyát. Mondjuk kiállítani őket a terükre, a tűző napra, mert pad az nem igen van.
No és elkoboznám a vagyonukat is, ami persze messze nem lenne elegendő a helyreállításhoz.
Mellesleg a lovas szoborcsoportot az emberek összeadott pénzéből állították, és ugyanezen emberek tiltakozása ellenére helyeztették át. Ezzel is éreztetve, mit ér az itt élő emberek szava.
