Ó már már kételkedtem, lesz-e ebből valami? Amikor felhívott Attila, még borultabbnak láttam a dolgokat.
Aztán csak elindultunk.
Még a lábfájást is elfelejtette.
Még a lakás is meleget árasztott, biztatva, hogy végre megérkeztünk.
Igen, valahogy magunkra találtunk, mintha mindig is ott lettünk volna.
Eltűntek a gondok, a bánatok. Megállt az idő. Csak mi voltunk.
Ó igen, imádok utazni, látni, nézni. Szeretem a programokat. De tegnap este csak azt éreztem, milyen jó is a csönd, a békesség. Eszembe sem jutott, hogy valami mást kéne tenni.
Nehéz volt elindulni haza.
No ideje dolgozni. Határidő van.
