Végre péntek van.

Rosszul aludtam. Ráadásul arra ébredtem erősen görcsöl a lábam. Ilyenkor magnézium pezsgőtablettát szoktam inni, az segít. Sokszor gondoltam, nem-e csak a placebo hatás? 

Most aztán fáradt vagyok rendesen.

Bent, bár még elviselhetetlen a meleg, gyűlik a munka. Ha így folytatódik lassan túlórázni is kell. Néha egész hegyekben állnak a számlák. Úgy érzem nem győzöm. Ma is vár néhány kellemetlen. A rekord döntő a villanyszámla. Az kitart akár fél napig is, bár mostanában egy kolléganő remekül előkészíti.

Attila is nagyon fáradt. Kimondhatatlanul sajnálom. Szeretnék segíteni neki. De inkább ő segít nekem. 

Szombaton szeretnék túl lenni a vegeta készítésen. Egy kis szerencsével veszek minden hozzávalót. Hátha anyának is jó hangulata lesz, segít pucolni. 

Nem is olyan rég vettem egy elektromos húsdarálót. Igaz legalább 2 éve nem használtam. Remélem működni fog. 

Ó milyen érdekes: úgy ültem le, hogy panaszkodni fogok, de megindultak a gondolataim, és ahogy a lábamból a görcs, úgy állt ki a keserűség is a lelkemben. Már a feladatok járnak az eszemben, és lássuk be, szeretek dolgozni, szeretem a kihívásokat, megoldandó dolgokat. 

A befőzés pedig külön öröm.

Este tanulmányokat folytattam. Zöld paradicsom lekvár főzésre készülök. Azt hiszem 2 félét kéne megpróbálni:

Az édes

1kg paradicsom. 1kg édes alma. Szegfűszeg, fahéj, vanília. Dzsemfix. Összefőzöm, összeturmixolom, aztán még felfőzöm és mehet az üvegbe. Kimaradt a citrom. A héját nem szeretem beletenni, mióta tudom méreggel tartósítják.

A sós:

2 kg paradicsom, hagyma, gyömbér, fokhagyma, só. 

No ez utóbbinak még utána kell kicsit nézni. Még nem az igazi. Lehet kéne még bele egy kis édes íz. Talán egy kevés paradicsompaprika, vagy kápia paprika. 

Ezt kicsit dzsemesre hagyom.

Azt hiszem hiába hogy zöld paradicsommal akarok dolgozni a héját le fogom húzni. 

Aztán már csak a konyhában kell helyet kapni, és valami finom sültet csinálni hozzá.

Ó szoktam ilyet. 

Egyszer vettem a férjemnek egy gyönyörű nyakkendőt. Nekem nagyon tetszett. Vettünk hozzá egy szép öltönyt. A legnehezebb volt az ing, mert azért bejártam a várost. De meglett.

Zsófi emlegette sokáig nevetve.

Hát most a konyhában teszem. Azért ebben semmi különös sincs.