Lehet igaza van Attilának, mocskos volt a kocsim. 

Néha szoktam porszívózni, de csak mikor már nagyon idegesít, A szemetet is főleg akkor szedem össze, ha épp Sanyihoz kéne vinnem. Egyszer azt mondta kitakarítja, ha nincs benne papírzsebkendő. Hát mikor valami baja van, akkor tutira kipakolom belőle a szemetet. 

Igen, a veszekedésünk egyik számomra igazán fájó pontja a kocsim volt. 

Jobban szeretem a kocsimat, mint bármelyik pasit, hát nagyon fáj, ha sértegetik. De ami igaz, az sajnos igaz.

Már jó ideje nézegetek egy autómosót, oda készültem. Csak hát ez is idő, no meg összességében egyáltalán nem olcsó.

Attila mondta is majd ő megcsinálja, csak hát vezetni sem tud, hogy menne oda egyedül. Megbeszéltük, hogy átöltözök, és megyünk. Persze, hogy elfelejtette. Igaz én sem figyelmeztettem, és van elég baja, gondja.

Szóval egyedül mentem.

Van egy szerkezet, amivel a szőnyegeket lehet kitakarítani. Megmutatták hogyan működik. Szépek lettem a szőnyegek, de be kell látnom, hogy hamarosan vennem kell újakat, mert elég használtak.

Aztán a porszívó mellé álltam, Annak a használata semmi újat sem jelentett. Megállapítottam, hogy jó erős, lehet máskor is ide kellene menni.

Van csap is, a víz is egészen kellemes volt ebben a hőségben. Vittem kisvödröt, mosószert, így belülről rendesen áttöröltem mindent. Szerintem szép lett. 

Aztán mentem a mosó részre. Hát nekem ez gáz. Nem győztem dobálni bele a pénzt, nagyon rövid ideig működött, Nem értem el rendesen, nem láttam pontosan hol tartok. 

Szóval dühös lettem. Úgy éreztem, hogy ez férfi munka, és nem tudom, és nem is akarom csinálni. Megértettem, hogy ezért nem megyek sűrűn, és ugyanakkor arra is rádöbbentem, hogy ez egy hülyeség tőlem, hiszen ez csak az én kocsim, csak én vezetem, nekem kell rendben tartanom. Innen persze már csak egy picit kellett lépnem, és jött, hogy ez is egy teher, ebben is magamra vagyok utalva, ez is rám vár, és nincs segítség, senkire sem számíthatok. Szóval egyedül vagyok, mint mindig. Már nem számított, hogy máskor, sokszor. Csak a most fájt.

Azért levontam a tanulságot: legközelebb rendesen megmosatom géppel, aztán megyek a belső takarításra. Azt pedig belátom, hogy sűrűbben kell tennem. 

Szóval nem épp rózsás hangulatban mentem át a túloldalon lévő Tescoba. Kicsit nézelődni akartam. Hát rámcuppant egy eladó. Azt remélte rámsózhat valamit. Egy kérdéssel kezdődött. Tetszett egy bokalánc, csak hát soha sem szeretnék ilyesmit, kérdeztem hosszabb van-e. Erre mutatott néhány egészen mást. Az egyik még érdekelt is, de mondta reménytelen, mert biztosan rövid lenne nekem. Dühös lettem, mert had döntsem el én, hogy milyen hosszúságút szeretnék. Erre mondta, hogy neki is rövid volt. Ránéztem, és még dühösebb lettem. Jóval vastagabb nyaka van, egyáltalán az egész nő gurult. Ki is jött belőlem, hogy nekem csak a melleim nagyok, de a nyakam teljesen normális, és ott is hagytam. Félek többé még nézelődni sem megyek arra. Pedig szerettem ezt a boltot. Orvosi fémből készült ékszereket árulnak. 

Így maradt a rossz kedvem. 

No majd ma. 

Ma megyek utoljára tornára.