Timi a fogadott lányom. 

Nagyon szerettem mindig is, pedig egészen más fából faragták, mint az én gyerekeimet.

Természetes volt, hogy jött velünk. 

Aztán eltávolodtunk, féltem, hogy örökre. 

Majd felkeresett: férjhez készül menni, szeretné, ha elmennék az esküvőjére. Aztán már nem is tudom hogyan is volt, de én lettem a pótanyukája, a tanúja. 

Persze az esküvő egy reprezentáció, amire az ember elmegy, aztán kérdéses milyen a folytatás. Remélem szerinte is jó. Olyan, mintha valóban a gyerekem lenne. 

Szóval délután érkeztek. Éppen elkészültünk mindennel. 

Már korábban kérték menjünk el a Keszegsütőbe. Valamennyien halászlevet ettünk, aztán ők még halat is. Ó nem csak a kaja miatt volt meghitt a hangulat. Aztán ettünk egy jó kis fagyit is. 

Sajnos Timi Attilája elköszönt. Elment az édesanyjához, és itthagyta nekünk a feleségét kicsit.

Sok időnk nem jutott a beszélgetésre, mert készülni kellett. Színházba mentünk. 

Azt hiszem erről külön posztot fogok írni. Lehet kettőt is. 

Remek helyen sikerült parkolni. Élveztük az előadást. 

Aztán nem könnyen, de sikerült kiállni. Olyan iszonyúan türelmetlenek az emberek. Nincs 2 percük, hogy nyugodtan megfordulhasson a másik, vagy letolasson, senki sem segítene a másikon. Ha lenne rajtuk tolólapát még el is tolnák a másikat az útjukból. Pedig csak arról volt szó, hogy egy lejtős úton álltunk. Nekem sikerült kiállnom felfelé, de kicsi volt a hely. Néhányan lefelé jöttek volna, nem engedtek fel, nem álltak félre, megfordulni nem tudtam. Lefelé tolatni csak lassan ment. Hát az első adandó alkalommal kikerültek szerencsére, így végre megfordulhattam. Az egész bonyodalom a fordulással együtt nem vett igénybe 5 percet.

Reggel semmihez sem volt kedvünk. Pedig gyorsan megfőztem. Egy idő után Timi is besegített. Anya is beszállt a beszélgetésbe.

Néha jobb lett volna, ha nem teszi. Elmondta, hogy ő be szokott üldögélni a szobámba, persze tudom, hogy pakolászik is. Igazán nem érdekli, hogy ezek az én dolgaim.

Ebéd után bementünk a városba. Timi szeretett volna egy pizzériába menni, de sajnos azt már bezárták. Viszont a Palacsintavárat kibővítették. Hát odamentünk. Időközben megérkezett a férje is, így ott vacsoráztunk.

Olyan sok szép emléke van Timinek a mi családunkról, rólam. Olyan jól esett, hogy emlegette. Nem hittem, hogy így őrzi. Olyan jól esett vele lenni.

Indulás előtt én is elmentem tankolni. Attila észrevette, hogy nem ég az egyik féklámpám. Még végig sem gondoltam, hogy mit tegyek, mire hozott egyet a saját kocsijából, és ki is cserélte. Nagyon ügyes fiú. Örömmel töltött el, hogy szeretik egymást.

Szóval mindig is 3 gyerekre vágytam. Jó, hogy meglett ;)