Végre rend van. Ó lehetne jobb is, de lássuk be jól van ez így.
Körbe vesznek régi tárgyak. A fakupát még a Szovjetúnióból hoztam. Azóta már nincs is olyan. A kupa viszont végigkísérte az életem. A másik is emlék, Szentendrén a Templomtéri vásárban vettük. Talán akkor még valóban boldog voltam.
Bár ez butaság. Tanítom is, hogy amíg nem tudja az ember, addig hiheti, hogy nincs probléma. A harmadikat a volt kolléganőmtől kaptam. Jó volt együtt dolgozni. Ma is szívesen találkozok, beszélgetek vele, csak ezt már elég ritkán tehetem.
A macit egy volt tanítványom szerezte nekem. Jankának akartam adni, de utálatosan fogadta, hát a maci maradt. Azóta már elkérte volna, de én is megszerettem, hát itt maradt.
Ó lehet, hogy ezt már mutattam. Petiék karácsonyi ajándéka a többség. Nagyon szeretem őket. Ott van Timi képe is. Ó igen látszik a gyertyás kép is. Már erősen megfakult az emléke, de a kép még mindig gyönyörű. Egyszer elmesélem. Pontosabban írtam erről, lehet ide kellene tenni. Akkor próbáltam kiírni magamból a dolgokat
No igen, erősen kellene ide valami rendes szekrény, hogy a 4. falat is mutogathassam. Pontosabban, hogy jobban érezzem magam itt. férjenek el a dolgaim.
Azért még mióta beköltöztünk, még nem volt ilyen rend istt.
Anya persze úgy kommentálta: rengeteg kacatot hoztam el, ki kellene szórni mindent, csak ami föltétlen kell, az maradjon.
A dologhoz hozzátartozik, hogy neki minden szekrénye átjött. Senki se kérte, hogy úgy selejtezzen, ahogyan tette. De már vissza nem varázsolhatók a fényképei, levelei. No nem is ettől akartam megszabadulni.
A bútorait, a régit, ami a nappaliban volt, azt nem tudtuk hozni. Egyszerűen nem fért el. 140 m2 bútora nem fért el 60 m2-en. Így is túl sokat hoztunk el.
Neki lett 1,5 szobája, nekem ez a kicsi. Az övé déli fekvésű, napfényes. Hozzá tartozik egy picike erkély is, amit beüvegeztettem, így sok mindenre jó. Ó ha az enyém is lehetne már lenne egy nagy dézsa benne. Vagy legalább egy láda virágoknak.
A hibát én követtem el, mert hófehér fényes metlachi került az aljára.
Mindegy. Előre kell nézni. Ez az én szobám, ami belefér az marad, ami nem, attól el kell köszönnöm, vagy tudomásul kell venni, hogy ma még megvan, aztán lesz, ami lesz.
