Ma orvosnál voltam.
Összesen 20 kg-ot fogytam. Ebből a java a kórházi időszakra tehető, azóta is lement 3 kg.
Most 84 kg vagyok. Még 5 kg-ot nem bánnám, ha lemenne, de aztán elégedett leszek.
Igaz, most sem fogyókúrázok. Egyszerűen csak betartom a diétát.
A doki szerint időnként kéne csak mérni a vércukrom, de akkor naponta 7-szer. Felpiszkálta a kíváncsiságom, hát el is kezdtem. Most vacsora előtt csak 5,9 volt. Az a kérdés, hogy 8-kor mennyi lesz.
Éjjel is kellene mérni. Igazából minden éjjel kell mennem a mosdóba, de lehet ma, hogy kéne, átalszom az éjszakát.
Meglátjuk.
Új vérnyomás csökkentőt kaptam. Lehet a másiktól dagadt a lábam. Lehet már régen le kellett volna cserélni.
Azért nehezen bírom ezt: naponta 5ször eszek, főzök magamnak, figyelek az étrendre. Igyekszem többet mozogni.
No és most még ez a méricskélés, vérvétel, újabb dokihoz menés.
Délután a tüdőgyógyásznál volt jelenésem. Helyes, szimpatikus, hasonló korú nő. Láttam az arcán, hogy szinte irigyelt. Azt mondja, eddig is szimpatizált velem, de most van egy kisugárzásom.
Sajnos a légzésfunkcióm, ami indulásnak is gyenge volt, még romlott is kicsit.
Pedig jól érzem magam.
Ó igen, a hangulatom most Attilának köszönhetem. Igazán nagyot pihentem mellette. No és örömmel tölt el, hogy az édesanyja megszeretett. Persze fordítva is így van. Mindig is vágytam rá, hogy elfogadjon.
