Jó ötletnek tűnt, de valahogy sok a jóból.
Felér egy megszállással.
Mikor szóba került, hogy jönnének szilveszterre még örültem is, hogy jó lesz így. Csak aztán változott a helyzet.
Anya is elég furcsán állt a dologhoz.
30-án délután érkeztek. Sikerült mindent rendbe tenni, jó lett volna még porszívózni, takarítani, de arra már nem jutott időm.
Elég későn érkeztek. Ettek, aztán végre elmentünk vásárolni. Hát Peti nem igen volt tekintettel rám. Nehezen értette meg, hogy bizony nehéz.
Igyekeztem a kedvükre tenni, olyan dolgokat venni, ami elsősorban nekik jó, nekik kell.
Mire hazaértünk ki voltam nyúlva.
Nehezen találtuk meg az ágyat. Ambrus aludt velem, és Janka. Eleinte ugyan filózott, hogy egyedül aludjon-e, de aztán csak odajött hozzánk.
Másnap későn ébredtünk. Gondoltam, kicsit nézünk még valamit, és lustálkodunk, de nem sikerült.
Aztán főznöm kellett. Ó szívesen teszem, főleg, ha tudom szeretik, és szívesen megeszik. Most kicsit aggódtam, de fölöslegesen.
Csak az idegesített, hogy nem sikerült rendesen reggelizni. Aztán csak el kellett még mennünk. Vásárolni való is maradt még, és a torta, Ambrus szülinapi tortája.
Ó remek lett.
Délután barkácsoltak. Felrakták a lépcsőre a műanyag rácsot. Nagyon kellett. Abigél szeretett kikukucskálni, szívbajt hozva rám, rettegtem, hogy leesik. Lassan Beni is abba a korba ér, hogy elindul, és őt is féltettem volna.
Este Petiék színházba mentek. Abigél maradt itthon velünk. Kereste az anyját, de jól elvoltunk. Mesét néztünk, és játszottunk. Mire terhessé vált volna a dolog, addigra éppen hazaértek.
Ambrus rettenetesen fáradt volt. Persze semmiből sem szeretett volna kimaradni, hát egyre zajosabbá vált. Megpróbáltam felhozni, hogy ne öljék egymást a nővérével. Így viszont elég furcsa helyzetbe kerültem. A gépemnél Petiék ültek, az IPadomon Ambrus nézte a filmet, így finoman szólva is unatkoztam. Persze, hogy hamar elálmosodtam, elaludtam. Ambrus is.
Így kimaradt az éjféli pezsgőbontás, és minden, ami a szilveszterben szép lehet.
Reggel Ambrust ünneplős nadrágban, ingben, nyakkendőben találtam magam mellett. Nem volt hajlandó levetkőzni. A nyakkendő pótló bársonyszalagot meg is kellett igazítanom néhányszor.
Persze reggel kezdődött elölről a főzés, készülés, így pont a lényeg a közös játék maradt el.
Szóval erőlködtem mindenféleképpen, és pont a legfontosabbra nem jutott sem erőm, sem türelmem: hogy foglalkozzak velük.
Anya is roppant furcsán áll a dolgokhoz. Megértem: öreg, fáradt, de...
Aztán bejelentettem, hogy holnap délután jön az én utószilveszterem. Hát ezen kiakadt. Nem jöhet hozzám senki, mert mit szólnak. Megértem, tolerálom, és igen, én sem akarom. De most már én sem mehetek. Nem is értem miért is nem.
Lelkiismeret furdalásom van. De hát miért is? Már régen éreztem, hogy jól van ez így, hogy megnyugodtam.
