Nem tudom felfogni, csak jár az agyam, és képtelen vagyok aludni.
Gyuri részegen karambolozott egy másik kocsival, aztán beszaladt az árokba. A bokrok között van, szinte nem is látszik. Ha szerencsém van nem rabolják ki, mielőtt sikerül kihúzatni. A légzsákok nem nyíltak ki, az üvegek épek talán, de megtört az egész, és használhatatlan. Majd, ha kihúzzák, akkor derül ki, hogy javítható-e.
Ez lett az álmomból.
Igen, tudom én vagyok a hibás, mert szerettem, mert mindig új esélyeket adtam neki. Ő pedig rendre vissza is élt vele.
Már vége. Nincs semmim sem.
Igaz, hétfőn elkezdek dolgozni, és talán egyszer talpra is állok, de most nagyon nehéz.
Itt ez a ház, amit anya miatt fenn kell tartanom, meg hát hová is költözhetnék.
Albérletet keresek, és keményen spórolnom kell, hogy fizetni tudjam.
Most meg ez a kocsi. Nagyon fog hiányozni. Ellehetetlenültem.
Megérdemeltem. Hittem, bíztam egy emberben, aki a bajban is a kulcsomat benne hagyta a kocsiban, csak a saját holmijával törődött.
Igen, itt az ideje, hogy kitegyem a szűrét.
Még mindig a csodában reménykedek, hogy valaki felébreszt, hogy ez az egész nem igaz.
Félek nincsenek csodák.
