Akkor szerettem bele, mikor először megjelent. Csak a hátsó ülésen kuporogtam, ahogy tegnap is. Tetszett. Élveztem a kényelmét.

Reménykedtem, hogy ilyet veszünk, mert a Yugó már öregedett. Aztán hozták a Carinát. Alkalmi vétel, tele extrával, még csak 4 éves. Eleinte féltem beleülni. A kicsi kocsi után nem éreztem a méreteit. Még most sem érzem pontosan.

Igen, megbízható jó társam lett a Carina. Először azt hittem a férjem nagylelkűsége, hogy meghagyta nekem, aztán rájöttem, erről szó sincs. Nem tudta elvinni. Ez csak az enyém volt. 

Emlékszem arra a napra, mikor megvettük: Egy kedves tanítványom-barátnőm férje szerezte a lehetőséget. Mondta ne foglalkozzak semmivel sem, csak válaszoljak a kérdésekre és írjak alá. 

Mindenre őszintén válaszoltam, és alig hittem a szememnek, mikor kigördült velünk az autó a kapun. Napokig el sem mertük mondani senkinek sem, mert nem hittük el, hogy valóban a miénk. 

Nem sokat vezettem. 

Aztán a férjem itt hagyta. 

Néhányszor nekimentem vele a garázs ajtófélfájának. Akkor is előfordult, mikor már bárhol megfordultam, és meg is szerettem. 

Beleköltöztem. 

Ma is van benne pulóver, ernyő, úszócucc....

Csak közben megtörtem. Oldalra borultam egy csúszós úton, és a könyvek miatt kinyíltak a légzsákok is. 

Igen, megvédett. Lehet az a nap a második szülinapom:)

Szóval el kell köszönnöm tőle. 

Hát előtört a szerelem. 

Yaris.Égkék. Azt javasolták, hogy legyen 1300-as. Persze klímás. 

Sanyit hívtam, nézze meg. Ért hozzá. Nagyobb gonddal senki sem nézte volna meg.

Először úgy volt megnézi, aztán szól. De nem akart a dolog összejönni. Hívtam hát, jöjjön velem. Meglepődtem, mert erre várt. Persze úgy gondoltam az enyémmel megyünk. Persze, hogy vezethette volna.

De felhívott, hogy az övében van klíma is, menjünk azzal.

Hihetetlenül jól sikerült a kirándulás. Tetszett ez a pasi. Reménykedtem, hátha. Mindig is számíthattam rá, sokszor segített. Abban reménykedtem több, mint barát. Már feladtam, már tudom, hogy csak barát. De jól van ez így. Nekem nagyon fontos, hogy így is maradjon.

Hát röpültek az órák. 

Persze, hogy azonnal megtaláltuk. A kuplungja nem az igazi, de más baját nem igen találtunk. Csak úgy kellette magát:)

10 éves. 150 ezer km van benne. Csütörtökön végleg az enyém lesz.

Hát igen, csak nekem új, és ez is részletre. 

De azt hiszem a legszuperebb terepjárónak sem örülnek annyira, mint én neki.

Örömömben persze, hogy egy nagy puszit adtam Sanyinak. Meglepődött. Azt hiszem hosszú ismeretségünk alatt még soha sem látott boldognak. 

No és valóban boldog voltam.

Miután aláírtam a papírokat, kifizettem a foglalót vezettem is. De furcsa volt:) Sok minden hasonló, mint a Carinán. Mégis egészen más. Sokkal kisebb is. 

Zsófiéknál ebédeltünk. Zsófi nagyon letolt, hogy nem én akarom hazavinni az autót. Ismerkedni szeretnék vele. Elmenni egy rutin pályára és kiélvezni, hogy az enyém. Benézni a méreteit, kitapasztalni a hangját. 

Ó persze, hogy igaza van a lányomnak. Persze, hogy hazahozom, aztán még az ismerkedés sem marad el.

Petivel is találkoztam. Eljött meglátogatni a nagyanyját. Ő fogalmazta meg: anya ez végre a Te autód. Amit Te választottál magadnak.

Igen, én is így érzem. 

Alig hiszem, hogy mindez velem történik. Alig hiszem, hogy ezt is elértem. 

Boldog vagyok. Lám a boldogságnak mennyi arca van.