11 körül jöttem el tőle az éjjel. Letolt, mert nem megfelelő pizsamát csomagoltam. Nem ezt a bögrét szerette volna.
No és már reggel hívott, hogy nem vittem órát, egy gyógyszere is kell. Beraktam egy másikat is, mert tudom, hogy azt hiányolni fogja.
Bárhogyan is erőlködöm, hogy mindent összekészítsek, hogy jól készítsek lehetetlenség. Mindig van új kívánság, új hiány.
Lassan megyek is.
Persze, hogy még legalább 1x mennem kell.
Este szerencsém volt. Peti a fiam is jött. Köztük remek az összhang.
Reggel felhívtam, most nem mennék be, Takarítanék, amíg birok a melegtől. Húú pedig nem tudja levenni az óráját. Szóval kaptam magam, mentem. Persze, hogy nem volt rám szükség. Csak be lettem bolondítva. Csak már semmibe sem tudtam kezdeni.
Délután kivételesen nem volt semmi új igény. Hát behűtöttem egy kis sárgadinnyét, felkockáztam és úgy vittem be hőálló edényben.Örült neki. Jó színben van, talán már javul.
Be kellett néznem a munkahelyemre, aztán gondoltam vacsizok. Persze, hogy csörgött a telefon: még valamit elfelejtett. Szerencsémre még nyitva volt a gyógyszertár, így vissza is mentem.
Szinte nevetve fogadott ("roppant szórakoztató") a szemcseppét elfelejtette. Napok óta nem használja, és most már kezd fájni a szeme.
Képtelen vagyok visszamenni.
Elegem van a kórházból. Elegem van. Fáradt vagyok. Persze, hogy lelkiismeret furdalásom van. De ha visszamegyek sem lesz jobb. Lesz új kívánság.
Én is ilyen leszek?
Ma: Reggel már jobb kedve volt:) Elégedettebb a világgal.
Délután megleptem. Nem is várt. Olyan jót beszélgettünk. Bárcsak mindig így lenne. Úgy jöttem el, hogy semmi extra. Csak pizsamát kért másikat. Úgy is vittem volna. Jogos igény.
Persze viszek valami finomat is. Utálja a teát, és folyton azt kapnak.
De jó is lenne, ha hazajönne már:):):)