Ez az egyetlen nap a héten, amikor ráérnék felkelni. Mégis elszállt az álom.

Hiába énekelnek a madarak, ahogy a borult idővel jön a hidegfront, úgy jött a rossz hangulat.

Rendetlenség van, piszok. Nem szeretem, mikor ilyenkor jön, jobb lesz, ha előbb rendet teremtek, kitakarítok. Tanítani is fogok, a körmeimet is rendbe kell szedni. Igen, tudok indokot, miért jobb is így, Mégis egyedül érzem magam.

Egy belső hang azt súgja, hogy most távolodik.

Igen, megréműltem legutóbb a jóslattól. No meg anya szerint sem fog ez sokáig tartani.

Mégis, ami a leginkább megrémít, hogy senkit sem ismerek a környezetéből. Ő szép csendesen ismeri a barátaimat, a rokonaimat. No és fordítva?

Olyan, mintha szégyelne, nem szeretne bemutatni senkinek sem.

Igen, már csak egy lépés a félelem, hogy nem vagyok elég jó, hogy csak egy csúnya, ügyetlen, vénasszony vagyok. Az én időm már lejárt. Már nem kellek senkinek sem.

Marad a munka, mert arra jó vagyok.

Szóval itt a hidegfront, az utolsó erőlködése a télnek.

Mikor lesz már tavasz?