Kopog az eső, sötét van. Pedig ideje felkelni. Semmi kedvem sincs, még megmozdulni sem. Ma is hosszú nap vár, és hol van még a szombat délután.

Lassan elfogy a hétvégi tartalék.

Reggel arra mentem be, hogy az asztalomon hagyott könyvelési bizonylatomat valaki origami papírnak nézte. A nyomtatóba szánt papírom meg eltűnt, mintha soha se lett volna. Ez a taknyos kölyök mikor érti már meg, hogy így nem lehet dolgozni.

Az új gépemben nincs hangszóró. Így mint a kuka úgy dolgozok egész nap. Van, hogy jól is esik a csend, de sokszor kellemetlen.

Aztán tanítottam. Hát nem tudom mi lesz ebből. Vannak, akik egyszerűen meghallgatnak ugyan, de képtelenek gondolkodni velem. Nem tudom hogyan fogom őket munkára szoktatni. No és hogyan emelhetném a tempót. Nagyon lassan haladtunk. Elégedetlen vagyok.

Ó igen, ilyenkor a napsütés, egy csöndes este bizony sokat segítene.

Jelentkezett a volt férjem. Azt mondja ismer engem. Túl sokáig voltam a tulajdona. Nem tudja elhinni, hogy másnak is kellhetek.