Tegnap már szokásos hétköznap volt. Azaz valahogy semmi sem szokásos.

Az sem tudott bosszantani, hogy újabb részeket zártak le a belvárosból. Szinte megközelíthetetlen a munkahelyem kocsival. Igen, nekem is ilyenkor jut eszembe, hogy akár ott is parkolhatnék.

Mondjuk a Dani féle rendetlenségtől kicsit kiakadtam. De azt gondoltam, úgy is ideje volt rendet rakni. Csak a tönkre ment eszközeimet sajnálom.

Délután megjött a tanítványom. Élmény ez a fiatal nő. A lányom lehetne, de inkább érzem hasonló korunak. Értelmes, okos. Szinte éreztem, ahogy rendet rakok a gondolatai között. Érzem, hogy menni fog.

Visszagondoltam a hétvégére. Igen, itt járt az a bizonyos kék madár. Remélem ő is jól érezte itt magát, és visszajön. Bizony nagyon várom.

El kell ismerjem, hogy minden lehetőségem megvan rá, hogy legyenek ismét ilyen napjaim, és ezekért érdemes élni.