Zsófi ezta hétvégét az édesapjával tölti.
Látom a képeket a facebookon és nem tudom elnyomni a bennem támadó féltékenységet. Pedig ugyanúgy szeret attól még, hogy imádja az apját.
Nézem az exem nőjét, boldogan vigyorog. Tudodm elhalmozza a lányom minden kedvességgel. Örülnöm kéne, mégis fáj. Pedig vissza nem hozható már a múlt, amikor mi alkottunk egy családot, mi adtuk a stabil hátteret a gyerekeinknek.
Az eszem tudja, hogy ő soha sem léphet a gyerekem szívében az én helyemre, mégis fáj.
Úgy látszik ez egy ilyen nap. Csupa kesergés, féltékenység.
