Kész végre Zsófi pulcsja. Szép lett. Még mindig van mit csinálnom rajta, el kell varrogatnom a szálakat. Újabban hiába veszek motringokat, szinte a legdrágábban is van hiba. Nehéz szépen dolgozni belőle.
Örülök, mert ez a pulcsi még akkor is csinos lesz, ha fogyni fog a lányom. No és jó, hogy holnap viheti magával.
Holnap sajnos megy. Ilyenkor az jut eszembe milyen nehéz elengedni, elköszönni. Mégsem szólok egy szót se, hogy menjen később, az is nagy dolog, hogy ilyen sokat volt itthon.
