Menthetetlenül itt a tavasz. Énekelnek a madarak. Olyan hangosak, hogy akaratlanul is figyel rájuk az ember. Szeretem hallgatni őket.

Itt nagy a csend. A busz ritkán jár. Valahogy nem is mindig hallom meg. Igaz az ember hozzászokik a zajokhoz. Fel sem tűnik.

Ma jön haza a lányom. Olyan ez az érzés is, mint a madarak éneke. Vártam, de ehogy télen a madarak is csöndben vannak a lelkem is hallgatott. Aztán takarítottam, vásároltam. Fizikálisan készültem rá, hogy jönni fog. Szeretném, ha jól érezné itthon magát.

Ma meg már szinte csak ez jár a fejemben.  Annyi mindent szeretnék megbeszélni vele. Örülnék, ha jó hangulattal érkezne, ha valóban olyan jó lenne ez a hétvége, ahogyan készülök rá.