Moziban voltam. Kicsit bosszantott, mert Gábor a vígjátékot választotta, én meg már egészen ráhangolódtam volna a másik filmre. Jobban esett volna valami komolyabb.
Szokás szerint alig voltunk. Ha meg akarok nézni egy filmet, tutira kevesen érdeklődnek.
Pont az első kockákra estünk be.
Hát nem egy agglegény a főszereplő, hanem egy nagyon is szimpatikus ember, akinek elég furcsán kezdődik az élete. A második esküvőjén megismer egy lányt, akibe első látásra beleszeret.
Tulajdonképpen az ő szerelmükről szól a film. Hogy, bár az élet elsodorja egymástól ezt a 2 embert, de akkor is szeretik egymást.
Gyönyörű film volt. Tele érzelemmel, no semmi csöpögés, nagyon is emberi. Szépek voltak a felvételek is, a szereplők is. Pont ilyen filmre vágytam.
Viszont ilyenkor sajnálom csak igazán, hogy nem tudok angolul. Rettenetesen zavart, hogy gyorsan elkapták a felíratokat, de lehet csak én bambultam el a képeken.
Örülök, hogy láttam.
