Ma nagyon hideg volt. Anyáék megkértek vigyem el őket a régiség vásárba, aztán a plázába, onnan az Obiba. Jó kis kör volt.
Semmi kedvem sem volt elindulni. Sajnáltam az anyámat, hát a kedvééert nagy morogva elindultam. De be kell látnom, hogy jó volt.
Nem akarok arra várni, hogy egyszer végre újra tavasz legyen, hogy újra kisüssön a nap. Azt akarom, hogy a lelkem tele legyen napfénnyel, zenével. Hogy tudjak boldogan mosolyogni, hogy legyenek örömeim.
Rengeteg kacat volt a vásárban. Persze voltak jó dolgok is. Kaptam anyától vásárfiát, egy gyönyörű láncot. Tudom, hogy nagyon fogom szeretni, mert különleges. az én sima pulóvereimre pont jó lesz.
A plázában az unokáimnak vásároltam. Akár holnap jöhet a télapó. Ezzel olyan nehezen békülök, hogy Petiéknél Mikuláskor van karácsony. Nekem olyankor még nem készül fel a lelkem, még nem jön el az ideje. Szeretem az adventet. Igenis jó a várakozás, tervezgetés.
1 hét múlva meggyújtjuk az első gyertyát. Úgy gondoltam elővezem az illóolajokat és igenis megtöltöm a szobám meleggel, békességgel, hátha egy kis szeretet is idetalál.