Tulajdonképpen 5-esek voltunk, mikor táborba mentünk Keselyűbércre.
Elég nomád körülményeket találtunk, bár éppen megfelelt. Sokan latunk egy szobában. Úgy emlékszem a felső ágyat választottam, bár igen nehezen másztam fel. A szomszéd szobában voltak a fiúk. Éjjel aztán a nem alvók mindenféle fogkrémes műveleteket hajtottak végre. Ó valójában semmi közöm sem volt hozzá, mégis úgy tűnt én is egy szervező vagyok. Lehet benne is voltam nyakig. Próbáltam csitítani, a megvalósíthatóság, a még elfogadható felé terelni a történéseket.
Szóval a vezetők között találtam hamar magam, akár munkáról, akár buliról volt szó.
No és nagyon megtetszett egy csodaszép kék szemű fiú. Láttam, hogy ő is figyel engem, mindig ott van, ahol én. Ráadásul esténként játszottunk: "sóder sóder a lábam alatt..." és sok sok puszit lehetett kapni, adni. Igen, én bizony kaptam is adtam is.
Aztán vége lett a tábornak, és nem találkoztunk.
Majd egy filmbemutató után (Hahó öcsi) beszélgethettünk a főszereplővel, és oda elvitt a véletlen minket, és egymással próbáltunk beszélgetni nem sok sikerrel.
8-adikos voltam, mikor tánc tanfolyamra járhattam a barátnőimmel. Persze több volt a lány, így időről időre partnert kellett cserélni. Hát ott is találkoztunk. Őszintén szólva rettenetes zavarba jöttem, amikor ő lett a párom, elfelejtettem minden lépést, és mérhetetlenül ügyetlennek éreztem magam.
Így jött el a vizsga, amikor csak a fiúk választhattak párt. Kínos lett, mert nekem 2 fiú is udvarolt. A lányok tudták, hogy ebből az a kékszemű erősen foglalkoztatott, míg a másik legalább annyira nem érdekelt. Persze bosszankodtak is, hiszen a kevesebb fiúból 2 körülöttem forgolódott, így még többen maradtak magukra.
Végül négyesben indultunk haza, a 2 fiú és Szilvi a barátnőm tartott velem. De Szilvi hamarosan lelépett, és magamra hagyott a két fiúval, akik nem tágítottak. Hát a lépcsőházunk előtt kénytelen voltam sarkon fordulni és egy hangos sziasztokkal felszaladni a lépcsőn. Valahogy azért még korábban sikerült valami randifélét egyeztetni.
Eljött ez is, csakhogy pont akkor anya is velem tartott, így rosszkedvűen vágyakozva nézhettem csak a porolón ücsörgő, rám váró fiút, aki persze nem várt meg.
Aztán jött egy lány, aki hoppon maradt a táncórán, pedig erősen hitte, hogy a kékszemű neki fog udvarolni., és faggatott a randinkról.
Hát üzentem neki, és mivel a lány remélte ebből semmi sem lesz, átadta az üzenetet. Legközelebb pedig én is ügyesebb voltam, és sikerült találkoznunk.
Onnan kezdve szinte minden reggel sétáltunk a suliig. Vitték a táskámat. Aztán délben együtt ebédeltünk, sokszor együtt tanultunk. Mivel az ő eredménye javult, az enyém meg nem romlott, így nehezen, de elfogadták, hogy mi szeretünk együtt lenni. Valahogy így kezdődött
