Tél van. Még van egy kicsi a hóból, ami ráfagyott az útra. Hiába süt biztatóan a nap, kevés a melege az olvadáshoz.
Így a szobából nézve gyönyörű a fény. Tavaszt idéző. Ha nem érezném az ablak résein beszivárgó hideget el is hinném az ígéretét.
Nincs kedvem kimenni.
Fájdogál a lábam. Talán a meleg jön, talán minden szebbé válik.
Attila édesanyjának romlott az állapota. Vele kell lennie, így mi eltávolodtunk.
Először azt gondoltam ez óriási szakadék lesz, lehet be is fellegzett a mi egészen jól alakuló kapcsolatunknak. De aztán megértettem, hogy szükségünk van egymásra.
Nekem nagyon fáj ez a helyzet. Igen, egyrészt azért, mert a találkozásaink bizonytalanná váltak. Másrészt előre vetíti a sorsomat, mikor majd az én édesanyám lesz 94 éves, és engem fog teljesen magához láncolni.
Most így, hogy sehová sem megyek, hogy vele vagyok minden szabadidőmben, így jó neki.
Igen, nekem nem tesz jót. Öregszem.
No azért nem is lesz ez sokáig így. Február végén új tanfolyam indul, meglesz a munka. Kell ez a szellememnek, mert ha tanítok is, akkor valahogy jobban megy a többi munka is. No meg a pénztárcámnak is jót tesz.
Ha nem sikerül eladni a házat a tavasszal újabb felújításba fogok. 1/4 tető, és ezzel 1 szobát fogok rendbe szedni. Ó ez nagyon nagy munka lesz, mert most ez az egyik lomtár a házban. Át akarom válogatni a dolgokat, és mindentől megválok, amit nem használtam az elmúlt 2 év során.
Csak Zsófi holmiját próbálom megtartani, hiszen neki egyenlőre nincs hová tenni.
Szóval vannak terveim.
Kötök. A pulcsim háta kész, és az eleje is egészen jól áll. Lassan a karöltőhöz érek. Szép lesz. Gyönyörű színe van, halvány pinknek mondják. Átmenet a rózsaszín és a lila között. Szeretem. A fiatalságomat idézi fel.
Hogy mi lesz, ha megveszik a házat? Ó erre is megvannak a terveim. Már tudom merre szeretnék lakni, milyen lakást szeretnék venni. Sajnos egyenlőre maradok Egerben. Ide köt a munkám. Félek, aztán már túl öreg leszek a váltáshoz, változáshoz.
Ó igen, erről egy csomó probléma, gond jut az eszembe, és most is úgy reagálok rá, mint az Elfújta a szél hősnője a regény végén: ezzel most nem foglalkozom.
