Valóban régen írtam már. Nem nem hagytam abba, egyszerűen csak most képtelen vagyok megfogalmazni, amit érzek.

Bizonytalan az állásom, a munkahelyem. A váltás január 1-én esedékes, de még semmi konkrétat sem tudunk. Hát úgy csinálok, mint a strucc, homokba dugom a fejem, és azt hiszem, amit nem látok, hallok az nincs.

A magánéletem is egy katasztrófa. Ha az ember egyszer hibázik, mondhatja, hogy persze a másik... De ha másodszor is elköveti ugyanazt a hibát, az már döntés, és csak ő a felelős. No ettől a nagy okosságtól még nem lett egyszerűbb az életem, de valóban én akartam. Igen azt hiszem mazohista vagyok. 

Szóval egy csődtömeg vesz körül. Még az a jó, hogy rengeteg a munkám, ki se látszok belőle, és jön az unokám, kötök ezerrel.

Szóval fogok írni...

Csak már nem akarok panaszkodni, már csak a jó dolgokról szeretnék. Remélem lesz is, mert lennie kell:)