Szép jó reggelt Drága Blogom:)
Neked nyugodtan írhatok, Téged nyugodtan szerethetlek.
Elmondhatom, hogy ma is madárdalra ébredtem. Sajnos pokolian fáj a csípőmben valami, azt hiszem menthetetlenül orvoshoz kell mennem. Erősen korlátoz a mozgásban, és bizony nehéz megtalálni a nyugalmi állapotát.
Így ide kellett üljek javítani az asztalhoz. Félfekve sajnos nem megy.
De ma nem erről akartam írni.
Ki akarom írni a fájdalmam.
Le akarom írni végre, hogy úgy érzem magam, mint az Elfújta a szél főszereplője. No messze nem vagyok olyan csinos, de épp úgy van bennem tűz, lendület, még ilyen fájós lábakkal is.
Őszintén szeretem a magam Ashley-ét. Aki azt hiszem épp úgy inkább fél tőlem, az én mély érzéseimtől, mint a regényben. Félek épp úgy szeret mást, csak én nem akarom észrevenni, meglátni.
Csak nekem nincs Rhett Butlerem, akit kár lenne elveszítenem. Egyszer valaki kérdezte tőlem, milyen férfit szeretnék magam mellé. Hát azt hiszem őt.
Lehet épp úgy elveszteném, késve ismerném fel? Nem fenyeget ez a veszély. Ha csak Te blogom nem táplálsz ilyen érzéseket az irányomba.;)
Valahol olvastam szeretni kell. Igen, szeretek, mindenki felé nyílt szívvel, jó szándékkal közelítek. Azt hiszem vannak barátaim. Lehet ilyenkor is csak azért érzem magam olyan rohadtul egyedül, mert magam sem hiszem, hogy szerethető vagyok, és meg sem keresem őket. Bezárkózom a magam fájdalmával. Dédelgetem, mert a lelkem mélyén úgy érzem ezt érdemlem. Pedig nem így van.
Hiszem, hogy most is, mint mindig is talpra állok.
Most viszont ezzel nem foglalkozok. Várnak a dolgozatok. Dolgom van.
Délután bulizni megyek. Volt egy csoportom, akiket nagyon szerettem. Tartják egymással a kapcsolatot. Már megünnepeltük Szilvi kislányát. Most mérlegképesek lettek, és azt fogjuk megünnepelni.
Legutóbb annyi szeretetet kaptam tőlük, hogy sokáig hatott. Hátha most is így lesz.
Ó igen, nem bújhatok ki a bőrömből Küldöm a napot, hogy melengesse meg, a szellőt, hogy kicsit csiklandozza meg (sajnos nem csikis, lehet észre sem veszi) Kívánok Neki nagyon szép napot.
