Vasárnap volt a legkisebb unokám kersztelője:) Izgultam rendesen. Rám bízták a teríték előkészítését. A sütés jó részét anya átvette. Linzert, és hamis mézest sütött, mire nekiláttam volna. A pogácsát Zsófi vállalta. Peti tiltakozása ellenére, szerencsére egy diókrémes sütinek a tésztáját sütöttem meg. Bizony meg kellene tanulnom a krém készítését is, mert nagyon nagyon finom. 

Hidegtálakat is készítettem. Francia saláta alapon kaszinótojást, illetve sonkatekercset. Ó nagyon jó dolgom volt, nem egyedül csináltam. Szépen ütemesen dolgoztunk, egymást segítve, tökéletes összhangban, csöndesen mosolyogva. Lehet ezért sikerült minden olyan nagyon jól.

Időben értünk oda, és olyan lett az asztal is, ahogy elképzeltem.

Már régen voltam misén. Jól esett a templom hangulata. Maga a keresztelő elmondhatatlanul meghitt volt. Tetszett a pap stílusa. Élveztem Ambrust, ahogy végig "autózta" a szertartást.

Olyan gyorsan telt az idő.

Megdöbbenve láttam a volt férjem. Ha szembe jött volna az utcán lehet meg sem ismertem volna. Olyan idegenné vált. Szerettem volna vele beszélgetni kicsit, de a gyerekek is igyekeztek távol tartani, és annyi minden történt, nem jutott rá idő.

Lehet nagyképű vagyok, de a nője a lábam nyomába sem ér. Nem tudok neki megbocsájtani, de már nem okoz fájdalmat.

Sajnos hamar eljöttünk. az a kép maradt meg bennem, hogy Ambrus nyakában az általam kötött sállal, áhitattal hallgatja a nagyapját, aki abból a könyvből olvas, amit vittem.

Jankával keveset beszélgettünk, a gyerekekkel volt elfoglalva, de megígérte, hogy a nyáron eljön

De jó is volt:):):)