Hát igen, már megint régen írtam.

Nem szeretem dolgok vannak körülöttem, és nem szeretem érzéseket váltanak ki belőlem.

Ez a takonypóc, lassan így emlegetem magamban akaratlanul is, lépten nyomon borsot tör az orrom alá. Semmi, de semmi közeledést sem mutat, és hát neki áll a zászló.

Igen, ma is dolgozom, ő meg az autómmal furikázik épp az apukájával. Vásárolnak. Képzelem.

Senkire sem gondol magán kívül.

Szombaton, mikor együtt voltunk vásárolni hármasban, akkor tüntetőleg utált, és nagy ívben kikerült, de a saját luxus igényei bekerültek a bevásárló kocsiba. Kikerekedett a szemem mikor bekerült a fizetnivaló közé a puding, az üdítő , a csokik ára. Persze én fizettem.

Most az apja fog, de már tudom, hogy egyenes következménye a dolognak, hogy a holnapi utiköltséget fizethetem.

Mert karácsony nincs.

Persze, meg kell értenem, mindenki a saját családjával karácsonyozik. Nekem nem jár