Talán a legfájóbbal kezdem. Azért, hogy kiírjam magamból, hogy végre félre tehessem, hogy legyen vége.
Szóval beléptem a terembe, és már nem is emlékszem miért útban volt a táskám, hát letettem a székemre, hiszen tudtam ott a szülők helye, és igen, én vagyok a menyasszony anyja.
Ó ez így nem lesz…