Biztos, hogy olvasni akarsz?

Hol is kezdjem:) Zita paralízises lett valamikor gyerekkorában. Mégis teljesen egészséges lelkületű, jó humorú emberré vált. Az egyetemen ismertem meg. Együtt tanultunk, úgy kezdődött a barátságunk. Igazából akkor vált ez életre szólóvá, mikor meghalt az édesapám. Zita…

Ezer éve nem beszélgettem a barátnőmmel. Szeretem őt, kicsit testvérpótlék is volt, de mostanában valahogy eltávolodtunk. Meglepődtem hát, hogy csörgött a telefonom. Zita hívott: mikor érsz már ide? -Én? nem is akartam most menni hozzátok. -Hát nem azt mondtad valamelyik nap,…

Sok mindenről akartam írni. Nagyon fáradt vagyok, ezért kétlem, hogy összeszedett leszek. De hát magamnak írom, már nem érdekel ki olvassa el. Régen a blogolban fontos volt. Kialakult egy kör, akikkel nyomon követtük egymás gondolatait. Félek ők sem érnek rá olvasni engem, ahogyan…

Életem nagyon nehéz időszakát éltem. Remélem lassan vége. Zsófiéknak felmondták az albérletét. Még alig száradt meg a festék a falon, még alig aludtam ki az idegességemet, hogy a gyerekemnek ne legyen semmi baja, nehogy megerőltesse magát, nehogy baja legyen az…