Biztos, hogy olvasni akarsz?

Azt hiszem az igazi hiba bennem van. Félek az elutasítástól, hát mindent el is követek érte, hogy ez teljesüljön. Félek az elköteleződéstől, vagy inkább a szakítás fájdalmától, hát képtelen vagyok megtartani magam mellett, aki idevetődik. No és ez az, nem társat keresek,…

Jól van ez így? Igen, tudom így kellett lennie. Az eszem az pontosan tudja. De ma akkor is űr van a lelkemben, óriási üresség. Nincs kedvem ismerkedni, nincs kedvem keresni. Jó, hogy kötök. Szépen alakul. Lehet, mire elkészül az én hangulatom is jobb lesz. Jó nehéz, munkás…

Hát vége?!Beszélgettünk, együtt ebédeltünk, aztán ment pakolni. Azt mondják a szem nem hazudik. Szabad vagyok. Ó jól van ez így:) 

Ó reggel azt hittem összeomlott a világ. Aztán hirtelen arra döbbentem rá, hogy elmúlt egy kínzó feszültség, egy ostoba várakozás, aggodalom. Sőt, rádöbbentem, hogy elszállt a megfelelési kényszer, ami megbénított. Úgy szerettem volna, ha megszeret, ha elfogad, ha család…

Mérget vettem volna rá, hogy nem tud ilyen közömbös és kegyetlen lenni. Hittem benne, hogy vannak érzései, hogy sajnálja is, hogy így alakult, de sajnos be kell látnom, hogy a valóság minden képzeletemet felülmúlja.